– A hágai csúcson a korábbi washingtoni és vilnusi NATO-rendezvényhez képest nagyon sok olyan dolog történt, ami más volt, mint korábban – kezdte az tapasztalatok összefoglalását Demkó Attila. – Kikerült a hivatalos közleményből, de a tárgyalások napirendjéből is több olyan pont, amely egy világnézethez kötődött. A szövetség ismét arra kezdett fókuszálni, amire kitalálták, a tagállamok védelmére. Nem a klímaváltozással, a női jogok védelmével foglalkozott, amelyek nyilván fontos témák, de nem feltétlenül a NATO-ban. Az amerikai elnökválasztás következményeként a szervezet ismét a valódi céljaira koncentrál, a katonai védelemre, és ehhez rendeli a megfelelő pénzt, ami eddig az európai tagországok esetében hiányzott.
Az ötszázalékos elvárás, ami valójában kevesebb
Mostanában gyakran emlegetik, hogy a tagországoknak ötszázalékot kellene költeni a védelmi kiadásokra, ám jelenleg egyetlen tagállam sem éri el ezt a szintet, még az Egyesült Államok sem.
– Azt érdemes leszögezni, hogy ez nem ötszázalékos katonai kiadást jelent, hanem három és félszázalék plusz másfélszázalékból áll össze, és az utóbbiba a védelmi képesség növelése is tartozhat, olyan intézkedések, mint a polgári védelem, az infrastruktura fejlesztése. Ezek pontos meghatározása még nem történt meg, éppen ezért érdemes a három és fél százalékos elvárásra fókuszálni. Ha ezt az értéket nézzük, akkor akadnak olyan országok, mint Lengyelország, Észtország, amely már ezt elérte, ahogy maga az Egyesült Államok is ennek a közelében van, illetve Görögország és Lettország szintén, de Litvánia sincs nagyon lemaradva. Azt gondolom, hogy a szervezet keleti szárnya megvalósíthatja a tervet, amely 2035-ös határidőt javasol. Az igazi kérdés, hogy a többiek elérhetik-e ezt a határt. Spanyolország például határozottan leszögezte, hogy szándékában sincs ezt teljesíteni, míg mások vállalták, de nem biztos, hogy valóban képesek lesznek teljesíteni, sőt biztos vagyok benne, hogy több ország sem fog eljutni erre a szintre.
Mindebben különösen érdekes, hogy a kitűzött cél csupán egy kívánatos mérték, ám a teljesítése nem feltétele a NATO-tagságnak.
– Ez ugyan valóban nem behajtható cél, de morális, politikai nyomás nehezedhet azokra az országokra, amelyek elmaradnak ettől. Mivel a határidő lejártakor, tíz év múlva Donald Trump már nem lehet elnök, egyértelműen a jelennek szól, és nem kétséges, hogy jelentős növekedéshez fog vezetni. Azt is érdemes megnézni, mi az az összeg, ami katonailag értelmesen elkölthető. Eltérő mértékben modernizálták ugyanis eddig a fegyverzetüket a tagállamok, és ennek fontos szerepe van.
Magyarország például kiemelkedő mértékben modernizált, a hadiipari fejlesztések területén Lengyelország után nálunk költöttek erre a legtöbbet a NATO-ban.
Ha pedig tíz éves viszonylatban nézzük, akkor a költségvetés arányában nézzük, akkor Magyarországon növekedett leginkább a védelmi kiadás. Ukrajna egyik leghangosabb támogatója, Kanada például még a modernizáció tekintetében minimálisan elvárt húszszázalékos értéket sem érte el, de Belgium még ennél is rosszabbul teljesített, miközben Magyarország 48, Lengyelország majdnem 50 százalékot ért el.
A szankciós politika bukásának beismerése
Az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio arról beszélt, hogy Amerikának nem áll érdekében az Oroszország elleni szankciók fokozása, mert az nehezíteni a tárgyalásokat Putyinnal.
– Oroszország a világ egyik legszankcionáltabb országa, ezek egy jelentős része többet ártott Nyugat-Európának, mint amennyit használt. Az Egyesült Államok egy kicsit eddig is másként állt a szankciókhoz, sokkal realistábban közelített ehhez, mert például szankcionálta az orosz uránt, de továbbra is vásárolt közvetlenül, vagy közvetve Kínán keresztül. Az európaiak nehezen látják be, hogy a szankciók hatására Oroszország nem változtatja meg politikáját.
Alapvetően igaza van az amerikai külügyminiszternek, mert olyan irracionális politika jelent meg a szankciók során, amire a Trump-adminisztráció pontot tett.
Ez nem azt jelenti, hogy felszámolja ezt az eszközt, de nem fokozza, hiszen egyébként sem túl sok lehetőség maradt már a szankciók fokozására.
Nem csupán az fontos, amiről tárgyaltak Hágában, annak amiről nem, talán még jelentősebb üzenete van, hiszen a korábban NATO-tagsággal kecsegtetett Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij a hivatalos ülésre semmilyen meghívót nem kapott.
– A washingtoni és a vilniusi csúcson hangoztatott álláspont, miszerint
Ukrajna útja a NATO-ba visszafordíthatatlan, annyira volt visszafordíthatatlan, hogy most már semmilyen formában nem merül fel a csatlakozás lehetősége Ukrajna számára.
Az azonban a közleményben is szerepel, hogy az egyes tagállamok saját döntésük alapján támogathatják tovább Ukrajnát, és ezt el is számolhatják a katonai kiadásaik között, de erre a NATO senkit nem kötelez. Ugyanakkor a realitások érvényesülését mutatja, hogy lekerült az asztalról az, hogy a szervezet Oroszországgal szemben képes felvenni Ukrajnát. Ez Ukrajnának is jó, mert nem ígérget tovább felelőtlenül a NATO. Az őszinteség a nehéz helyzetben lévő ország számára nagyon fontos, és ezt a Trump-adminisztráció most elérte. Az egy másik kérdés, hogy Ukrajna felvétele egyébként is amerikai garanciát jelentene, hiszen az európaiak nem képesek megvédeni Oroszországgal szemben Ukrajnát. Ettől még egyes országok fegyveres támogatást nyújthatnak neki, de egyértelművé vált, hogy NATO-védelemre nem számíthat az ország.
