Orosz drónok sértették meg Lengyelország légterét, több ezer lengyel jelentkezett önkéntes katonai kiképzésre, az ország hadserege hivatásos és önkéntes katonákkal is igyekszik feltölteni a sorait. A NATO megerősíti keleti védelmét Keith Kellogg, az Egyesült Államok Ukrajnáért felelős különmegbízottja kijelentette, hogy Ukrajna nem fogja elveszíteni a háborút. Mindezek csak néhány példát képviselnek az elmúlt néhány nap híreiből, amelyekre talán Donald Trump NATO-nak küldött nyílt levele tette fel a koronát, amelyben megdöbben, hogy egyes NATO-tagországok még orosz olajat vásárolnak, de rövidsége és tartalma miatt talán érdemes teljes egészében idézni a levelet, amelyet Trump saját közösségi oldalára posztolt ki:
„DONALD J. TRUMP ELNÖK LEVELE MINDEN NATO-TAGÁLLAMHOZ ÉS A VILÁGHOZ: „Készen állok arra, hogy jelentős szankciókat vezessek be Oroszország ellen, ha minden NATO-tagállam egyetért ezzel, és megkezdi ugyanezt, valamint ha minden NATO-tagállam MEGSZŰNTETI AZ OLAJ VÁSÁRLÁSÁT OROSZORSZÁGBÓL.
Mint tudják, a NATO elkötelezettsége a győzelem iránt messze nem 100%-os, és egyesek orosz olajvásárlása megdöbbentő!
Ez jelentősen gyengíti az Önök tárgyalási pozícióját és alkupozícióját Oroszországgal szemben. Mindenesetre készen állok a „cselekvésre”, amikor önök is készen állnak.
Csak mondják meg, mikor? Úgy gondolom, hogy ez, valamint az, hogy a NATO egységes csoportként 50–100%-os vámokat vet ki Kínára, amelyeket az Oroszország és Ukrajna közötti háború befejezése után teljes mértékben visszavonnak, szintén nagy segítséget jelent majd ennek a halálos, de nevetséges háborúnak a befejezésében.
Kína erős ellenőrzést gyakorol Oroszország felett, és ezek a hatalmas vámok megtörik ezt a szoros kapcsolatott. Ez nem TRUMP háborúja, hanem Biden és Zelensky háborúja (ha én lettem volna az elnök, soha nem kezdődött volna el!). Én csak azért vagyok itt, hogy segítsek megállítani, és megmentsem több ezer orosz és ukrán életet (csak a múlt héten 7118 ember vesztette életét. ŐRÜLET!). Ha a NATO azt teszi, amit mondok, a háború gyorsan véget ér, és életek fognak megmenekülni! Ha nem, akkor csak az én időmet, valamint az Egyesült Államok idejét, energiáját és pénzét pazarolják.
Köszönöm, hogy figyelmet szenteltek ennek a kérdésnek! DONALD J. TRUMP, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE”
Lépjünk túl azon, hogy egy ilyen „Urbi et Orbi” (A városnak és a világnak) üzenet furcsa formája a diplomáciának és nézzük, milyen következtetés vonható le belőle. Kezdjük a legkönnyebbel, azzal, hogy ez a háború nem Trump, hanem Biden és Zelenszkij háborúja. Ez részben igaz. Ha Trump lett volna az elnök, akkor a háború kitörése előtt megegyezhetett volna Putyinnal, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, bár ez Oroszországnak csak az egyik követelése, amiért háborút indított, a másik kettő a nácitlanítás és az orosz kisebbség helyzete.
Hogy a háború mennyiben Biden és Zelenszkij háborúja, az is vitatható, ugyanis a háború igazi szorgalmazója az amerikai mélyállam, az angol diplomácia és az ukrán kormányt ténylegesen befolyásoló szélsőséges nacionalisták. Biden nem igazán volt az önálló döntőképesség birtokában, Zelenszkij pedig a maga esze szerint megegyezett volna az isztambuli tárgyalások során az oroszokkal, ha ebben az ukrán szélsőjobb és Boris Johnson meg nem akadályozza.
Ami az olajat illeti jelenleg közvetlenül Oroszországtól csak három NATO állam vásárol olajat: Szlovákia, Magyarország és Törökország. A Reuters és más források elemzése szerint Magyarország és Szlovákia együtt naponta 200-250 ezer, Törökország 300 ezer hordó olajat vásárol, és ehhez jön még a nyugat-európai országok Indián keresztüli olajtermék vásárlása, amelyet napi 200–400 ezer hordóra becsülnek. Mindez azonban eltörpül az orosz olajexport mellett, amit napi 7 millió hordóra becsülnek, vagyis, ha Szlovákia és Magyarország, nagy nehezen és hatalmas anyagi áldozatok árán meg is szüntetné az orosz olaj importját, az gyakorlatilag semmilyen hatást nem gyakorolna Oroszországra. Törökország pedig nyilvánvalóan nem szüntetné be az orosz olajimportot, ahogy a nagy amerikai nyomás ellenére India sem tette. Így, azon kívül, hogy még több bajt okoznánk magunknak, a NATO tárgyalási pozíciói aligha javulnának.
Az, hogy a NATO egységesen vessen ki 50-100 százalékos vámot Kínára, hogy eltávolítsa Oroszországtól (mely vámokat majd a békekötés után megszüntetnek) megint csak nem fog működni, hiszen Kína alapvető érdeke, mint ezt a kínai vezetők nyíltan el is mondták, hogy a NATO ne győzhessen Oroszország ellen és, hogy a Csendes-óceánon Oroszország Kína partnere legyen. Rendkívül örvendetes, hogy Trump, szakítva elődei hagyományaival, nem bombákkal, hanem vámokkal akar lesújtani, de ez még kevésbé fog működni, mint a bombázás. Ezt a levelet is inkább úgy lehet tekinteni, mintegy kibúvót: én mindent megteszek, vagy tennék, de hát Ti nem teszitek meg a saját részeteket, így mit is tehetnék? Eladom a jó pénzért az amerikai fegyvereket, Ti pedig csináljatok, amit akartok.
Bármilyen kaotikus amit tesz, Trump a saját szempontjából nem cselekszik irracionálisan. Tisztában van vele, hogy ellensége nem Oroszország, hanem a mélyállam, és ha nem akar belebukni, legjobban akkor cselekszik, ha bármilyen ostobaságnak látszó ürüggyel is, de távol tartja Amerikát a konfliktusba történő közvetlen belekeveredéstől, amibe viszont az Európai Unió vezetői és ezen belül különösen néhány „frontország”, minden áron bele akarja rángatni.
Nem kétséges, hogy a jövőben a lengyel, román és más, a NATO keleti szárnyán lévő országok légterét egyre több drón fogja megsérteni. Az ukránoknak ugyanis érdekük a NATO-országok konfliktusba történő közvetlen bevonása, hogy a katonai szempontból fontos létesítményeiket egyre inkább a nyugati határuk közelébe telepítsék. Az oroszok pedig nyilvánvalóan lőni fogják ezeket a létesítményeget, így óhatatlan lesz, hogy egyre több drón tévedjen el, vagy legyen eltérítve.
Ez fokozhatja a háborús hisztériát a kérdéses országokban, persze mindig félénken hátra-hátra pillantva, hogy az USA mögöttük van-e, amit Trump talányos, semmire sem kötelező posztjaiból nehezen tudnak kihámozni. A hisztéria növekedésén túl, az eszkaláció akkor léphet egy következő fokra, ha azok a NATO és nem NATO tagországok, amelyek „hajlandók” Ukrajna katonai támogatására, a fegyverek mellett harcoló csapatokat is küldenek, vagy ha ezen országot területéről támadják Oroszországot.
Ha egy ilyen helyzet létrejön, akkor már nagy a valószínűsége, hogy az adok-kapok sorozat eszkalálódik, ami egy ponton akár nukleáris csapásokat is jelenthet. Herman Kahn a Hudson intézet geopolitikusa az 1960-as évek hidegháborúja idején egy 44 fokozatú létrát állított fel, amelyen a szemben álló felek a kisebb nézeteltérésektől eljutottak a totális (semmi sem szent, semmi sem számít) atomháborúig. Mi ettől még nagyon messze vagyunk, talán a létra felénél sem tartunk, és valószínűleg itt meg is fokunk akadni, mert önmagában senki sem mer túl nagy kockázatot vállalni, különösen akkor nem, ha nem tudja, hogy az USA biztosan a háta mögött van-e.
Ez a konfliktus – a NATO keleti terjeszkedése – a nyugati hatalmak számára csak egy erőfitogtatás, az oroszok részéről viszont ennek megállítása és különösen Ukrajna NATO-tagságának megakadályozása alapvető nemzeti (közös orosz-ukrán történelem) és nemzetbiztonsági érdek, és ez el fogja dönteni a konfliktus végső kimenetelét. Addig azonban még sok vér fog folyni, és sok gazdasági érdek sérül, közöttük a miénk is, méghozzá elég nagymértékben.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
