A vámintézkedések augusztus végén lépnek életbe, és az indiai belpolitikában is vihart kavartak. Az ellenzék szerint Narendra Modi és kormánya gyengeséget mutat, és „behódolt Trumpnak”, ami erős túlzásnak tűnik egyelőre.
A feszültséget tovább növelte, hogy Trump közben bejelentette: az Egyesült Államok olajipari együttműködést indít Pakisztánnal, vagyis beszáll India ősellenségének szénhidrogéniparába.
E mögött akár az állhat, hogy Washington meg akarja bontani Iszlámábád és Peking partnerségét, miközben vagy biztosra veszi, hogy az indiaiak Kína ellenében rászorulnak az USA támogatására, vagy ez egy fenyegetés: ha India nem igazodik a Trump-adminisztáció elvárásaihoz, az USA hajlandó stratégiai előnyökhöz juttatni a riválisát. Tegyük hozzá: a két lehetőség egyszerre is igaz lehet.
Az USA fontos piac, de nem életbevágó
Bár a vámemelés elsőre súlyos gazdasági csapásnak tűnik, érdemes alaposabban szemügyre venni, mennyire függ India az amerikai piactól. Tény: az Egyesült Államok India legnagyobb exportpiaca, a teljes kivitel mintegy 17–20 százalékát szívja fel. Ugyanakkor ez India GDP-jének csupán 2 százalékát érinti, tehát országos összeomlástól nem kell tartani.
A probléma nem általános, hanem ágazati. Az amerikai piacra irányuló kivitel különösen fontos néhány munkaerő-intenzív szektorokban, mint amilyen az ékszeripar, a textilipar, a vegyipar és a gyógyszergyártás. Ezek az ágazatok rengeteg indiai munkavállalót foglalkoztatnak, így bár makroszinten India nincs veszélyben, bizonyos tartományokban és társadalmi rétegekben komoly következményekkel járhatnak a vámok.
Ráadásul a vámháború politikailag is érzékeny pillanatban érkezett. Szeptemberben választásokat tartanak Bihár államban, ahol Modi pártjának győzelmi esélyei már eleve csökkentek az infláció, a munkanélküliség és a választási csalások vádjai miatt.
Sachs: az USA nem fogja megvédeni Indiát
Az indiai közvéleményben ugyanakkor komoly visszhangot keltett Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem professzorának figyelmeztetése is. Sachs szerint:
„Az amerikai politikusok egyáltalán nem törődnek Indiával, kérem, értsék meg: ha India az Egyesült Államok oldalán áll Kínával szemben, nem fog hosszú távú biztonsági garanciát kapni.”
Sachs arra is felhívta a figyelmet, hogy hiú ábránd mély és stabil kereskedelmi kapcsolatra számítani Washingtonnal, még akkor is, ha India részben kiváltaná Kínát az amerikai ellátási láncokban. Ennek kapcsán elég csak a gyógyszeriparra utalni, amelyet külön is kipécézett magának Trump.
Modi keményen reagált
A Trump-féle vámháborúra válaszul Modi kormánya felfüggesztette több amerikai fegyverrendszer vásárlását, köztük a Boeing P8I felderítő gépekét és a Lockheed Martin Javelin páncéltörő rakétáiét. Az indiai védelmi miniszter tervezett washingtoni látogatását is lemondták. Bár az indiai védelmi tárca később „hamisnak” nevezte a beszerzési tárgyalások végleges leállításáról szóló híreket, a diplomáciai üzenet így is világos volt: India nem hajlandó feltétel nélkül engedelmeskedni.
Nacionalista felháborodás
Trump viselkedése, különösen a közösségi médiában, erőteljes indiai nacionalista visszhangot váltott ki. Rahul Gandhi, az ellenzék vezéralakja, nyíltan „Narendra Surrendernek” (Narendra a Megadó) nevezte Modit. A felháborodást fokozta, hogy Trump nem tette szóvá Kína és Törökország orosz importját, kizárólag Indiát vette célba, ami sokak szerint a geopolitikai kettős mérce iskolapéldája. Egyúttal erősíti azt a feltételezést, hogy Washington valójában azért fenyegeti vámokkal Indiát, mert a BRICS gyenge láncszemének tartja, és így akarja leválasztani a blokk többi államáról.
Az energiafüggetlenség kérdése
Indiai elemzők egyébként úgy vélik, irreális az az elvárás, hogy India hagyjon fel az orosz olajimporttal. Az ország olajimportjának kb. 35 százaléka Oroszországból származik, ráadásul nem dollárban fizetnek érte és jelentős kedvezményeket kapnak az indiaiak. Egy friss számítás szerint a 2024–25-ös pénzügyi évben India 3,8 milliárd dollárt takarított meg az orosz import révén.
Az import egyúttal a szuverenitás kérdésévé vált: az indiai kormány nem hajlandó eltűrni, hogy Washington diktálja, kitől vásárolhat energiahordozót. Ez a kérdés már nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai és identitáspolitikai síkra is lépett.
Érdemes megjegyezni, Újdelhi a vita során arra emlékeztette az amerikaiakat, hogy a Biden-adminisztráció kifejezetten támogatta az orosz beszerzést a globális piac megnyugtatása, az olajárak mérséklése érdekében. Talán ez a legerősebb bizonyítéka annak, hogy a Nyugat milyen csúnyán lábon lőtte magát a föderáció elleni szankciókkal, és hogy az USA gazdasági érdekei már az előző kormányzati ciklusokban is megelőzték Ukrajna érdekeit.
Közeledés Kínához és Oroszországhoz
A Trump elleni válaszok nem merülnek ki a politikai szólamokban. Modi személyes látogatásokat tervez Moszkvába és Pekingbe, és már egyeztetett is Putyin orosz elnökkel, valamint Lula brazil elnökkel a BRICS keretében.
India számára tehát az amerikai export fontos, de nem életbevágó, viszont a kereskedelmi háborúból ebből eredő politikai és társadalmi következmények kiszámíthatatlanok. Modi kormánya egyre nagyobb nyomás alatt áll, bel- és külpolitikai téren egyaránt. Kérdés, mivel veszít többet: ha gyengeséget mutat, és megegyezik Trumppal, vagy akkor, ha kiáll India szuverenitásának védelmében, de emiatt például az ékszeriparban visszaesnek a bevételek?
A következő hetek választásai, valamint Modi kínai és orosz látogatásai döntő jelentőségűek lehetnek, akárcsak a Trump-Putyin csúcs fejleményei.
