„Tegnap nagyon rossz napja volt a diktátor és háborús bűnösnek, Vlagyimir Putyinnak” – fogalmazott Roger Wicker republikánus szenátor, a szenátus fegyveres erők bizottságának elnöke. Több republikánus úgy véli, az üzlet mindkét pártfrakciónak kedvez: az üzleti racionalitást hangsúlyozóknak és azoknak is, akik továbbra is geopolitikai elköteleződést várnak el.
Az ukrán parlament ratifikációjára váró megállapodás nem érinti a meglévő lelőhelyeket, azok továbbra is Ukrajna kizárólagos tulajdonában maradnak. Ugyanakkor az új amerikai katonai támogatások feltétele az lesz, hogy Ukrajna arányos nyersanyag-hozzájárulást nyújtson egy közös befektetési alapba.
James Lankford republikánus szenátor szerint „ez az alku végre amerikai érdekeltséget teremt Ukrajnában”. Joni Ernst iowai szenátor úgy fogalmazott: Trump most már elmondhatja a választóinak, hogy „az ukránok vissza fogják fizetni a támogatást”, így a katonai segítségnyújtás „megtérül”.
Demokrata oldalon azonban több képviselő attól tart, hogy az egyezség az amerikai külpolitika „fizetős alapon működővé” válásához vezet. Chris Murphy szenátor különösen bírálta az alkut, mivel „Trump már így is arra buzdította Ukrajnát, hogy mondjon le az orosz kézen lévő leggazdagabb bányavidékeiről”.
Zelenszkij tanácsadói optimistán nyilatkoztak a tárgyalások kimeneteléről, és kiemelték, hogy sikerült eltávolítani az USA által eredetileg javasolt „vállalhatatlan” feltételeket. Egy volt ukrán tisztviselő ugyanakkor óvatosabban fogalmazott: „Ez nem biztonsági garancia. Legfeljebb annyit érhetünk el vele, hogy az amerikaiak azt mondják az oroszoknak: ne támadják meg a projektjeinket.”
A befektetési alap gyakorlati működése és az első konkrét kifizetések részletei még kidolgozás alatt állnak. Szakértők szerint az USA most valóban „tétet tesz” Ukrajna jövőjére – igaz, főként nyersanyagalapon.
