Április 30-án az Egyesült Államok és Ukrajna egy olyan megállapodást írt alá, amely alapjaiban változtatta meg az amerikai szerepvállalást a háborúban. Az egyezség értelmében az USA és Ukrajna közös, 50-50 százalékos részesedéssel működő alapot hoz létre, amelybe az ásványkincsekből származó bevételek kerülnek.
Ám a megállapodás egyik kulcseleme az, hogy ha az Egyesült Államok a jövőben bármilyen módon katonai „segítséget” nyújt Ukrajnának, annak ellenértékével arányosan növekszik az amerikai fél részesedése a bevételekből. Nincs felső határ, nincs limit: minél több a fegyver, annál nagyobb a profit.
24 órás béke helyett akár évekre bebetonozott háború
Trump korábban azt ígérte, hogy 24 órán belül békét teremt Ukrajnában. Később ezt 100 napra módosította, de még ezzel is derültséget váltott ki a legtöbb elemzőből. A megállapodással azonban a tárgyalások iránti amerikai érdeklődés gyakorlatilag azonnal megszűnt. Ezzel pedig lehullt a lepel: a Fehér Ház békepártisága csak egy blöff volt.
A jelek szerint Trump nem véletlenül szorította partvonalra a kijevieket, és bánt ugyanakkor nyájasan az oroszokkal: jól „megdolgozta” az ukránokat, hogy biztosan aláírják a szerződést, amit eléjük tesznek.
A francia posztgyarmati modell árnyéka
A rendszer, amit Trump Ukrajnára kényszerített, emlékeztet a francia gyarmatbirodalom utóéletére: Afrikában Abidjantól Bamakóig ismerős az a séma, amelyben az egykori gyarmattartó (vagy nagyhatalmi befektető) biztonsági és technológiai segítségért cserébe hozzáférést követel a helyi erőforrásokhoz, méghozzá elővásárlási joggal vagy más olyan jogtechnikai csapákkal, amelyek gyakorlatilag lenullázzál az adott ország kereskedelmi szuverenitását.
Ukrajna most ugyanerre az útra lépett: a saját földjéből származó bevétel felett a május 8-i ratifikációtól kezdve Washington dönt, amerikai jogászok és igazgatósági tagok felügyelnek majd minden üzletet, még abba is beleszólást kapnak, hogy az ukránok a saját részüket kinek adhatják el, bármilyen vita vagy jogi probléma esetén pedig az amerikai törvények és szabályozók lesznek az irányadók.
A „közös alap” valójában tehát amerikai ellenőrzés alatt álló vagyonegyüttest jelent, amelyben az ukrán fél jövedelme a katonai támogatás mértékétől függően folyamatosan csökkenhet.
Működő bányák a front mögött
Trump stratégiája nem csak elvi síkon teszi szükségtelenné, vagy legalábbis „mindeggyé” a békét: gyakorlati példák sora bizonyítja, hogy háború alatt is lehet zökkenőmentesen nyersanyagokat kitermelni – sőt, néha épp a háború miatt még könnyebb is „lepapírozni” a kitermelést.
Szíria – Trump precedense
Szíriában, különösen a Deir ez-Zór körüli olajmezőkön, 2016–2020 között amerikai különleges erők és magáncégek (pl. Academi, korábban Blackwater) biztosították az olajkitermelést. Ez a Trump-adminisztráció alatt történt – akkor sem volt cél a béke, mert annak részeként vissza kellett volna adni a kutakat a szír államnak. Trump maga mondta: „We are keeping the oil.”
Kongó – a háború nem zárja be a bányákat
A Kongói Demokratikus Köztársaságban több évtizedes fegyveres konfliktus zajlik, mégis több tízmilliárd dollár értékű ásványkincset bányásznak ki minden évben, gyakran milíciák és PMC-k ellenőrzése alatt. A helyzet annyira elterjedt, hogy a nyugati világ ma is a kongói koltánra építi okoseszközeinek jelentős részét.
Szudán, Angola, Mianmar
Szudánban és Dél-Szudánban olajmezők, Angolában gyémántbányák, Mianmarban pedig ón- és jádebányák működtek és működnek aktív harctevékenység mellett, fegyveres védelem alatt.
Ukrajna, a „stratégiai befektetés”
Trump Ukrajnát tehát nem mint szövetségest, hanem mint nyersanyagbázist pozícionálta. Ez nem titkos háttéralku – ez maga az aláírt szerződés lényege. A fegyverszállítmányok többé már retorikai szinten sem ajándékok, hanem számlázott befektetések. Az ukrán ásványkincs-kitermelés pedig ennek a befektetésnek a megtérülése.
A világ átverve, Ukrajna kiszolgáltatva
A 24 órás béketerv valójában egy stratégiai játszma volt, a háborús szenvedés pedig vég nélkül belefér abba a rendszerbe, ami végén kisült belőle. Egy a lényeg: az oroszok maradjanak távol a bányáktól. Egyébként viszont minél tovább tart a konfliktus, annál nagyobb az amerikai részesedés.
Szóval, Ukrajna kereskedelmi szabadsága csorbult, békéje mellékes körülménnyé vált, gazdasága pedig részben amerikai kézbe került. Aki azt hitte, Trump békét akar, nagyobbat nem is tévedhetett volna, pedig ő számtalanszor elmondta már, hogy soha életében nem csinált mást: mindig csak üzletelt, és soha nem törekedett arra, hogy a „deal” kölcsönösen előnyös legyen. A legjobb, ha a „bank” mindent visz.
