A jövő heti NATO-csúcstalálkozón történelmi vállalás születik: a 32 tagállamból álló katonai szövetség célul tűzi ki, hogy a GDP 5 százalékát fordítja védelemre – 3,5 százalék közvetlen katonai kiadásokra, 1,5 százalék pedig tágabb biztonságpolitikai célokra megy majd. Ez a döntés egyértelműen Donald Trump követelésének eredménye – a volt elnök már 2018-ban is azzal fenyegette meg szövetségeseit, hogy az Egyesült Államok kilép a NATO-ból, ha nem emelik meg kiadásaikat.
Az európai vezetők most versengenek Trump kegyeiért. Egyes elemzők szerint a csúcstalálkozó megszervezése is kifejezetten az ő „megnyugtatására” történt: a szokásos két nap helyett mindössze 24 órát tart, a hivatalos program minimálisra lett szűkítve, a fő fókusz a védelmi kiadásokra irányul. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csupán a nyitóvacsorára kapott meghívást, és a NATO–Ukrajna Tanács sem ülésezik – ez szintén amerikai nyomásra történt.
Trump természetesen győzelemként kommunikálja a történteket: a csúcstalálkozó végén beszédet mond, amelyben saját szerepét hangsúlyozza a megállapodás elérésében. Ugyanakkor nem titok: a volt elnök még gyorsabb és még nagyobb védelmi szerepvállalást akar Európától. Spanyolország például mentességet kér az 5 százalékos cél alól, és vita van arról is, hogy pontosan mikorra kell elérni ezt a szintet. Míg az USA és a kelet-európai országok 2030-at támogatják, a kisebb államok inkább 2032 vagy 2035 mellett érvelnek.
A kompromisszumos javaslatot Mark Rutte NATO-főtitkár terjesztette elő – 2032-es céldátummal –, de valószínű, hogy végül 2035 is bekerül a zárónyilatkozatba. A fő cél ugyanis, hogy „sikerélményt” mutassanak fel a csúcson – legalábbis erről beszéltek névtelenül nyilatkozó európai tisztviselők.
A háttérben ugyanakkor komoly aggodalmak húzódnak: Trump retorikája és kiszámíthatatlansága miatt több tagállam attól tart, hogy a volt elnök ismét radikális lépésekre készül, ha nem kapja meg, amit akar. Az amerikai technológiai óriások – mint a Microsoft, Amazon, Google – által uralt európai digitális infrastruktúra is eszköz lehet a nyomásgyakorlásra. A Politico szerint az EU attól tart, Trump akár „lekapcsolhatja az internetet”, ha újra hivatalba lép.
A közel-keleti helyzet is újabb feszültségforrás: Trump nyíltan beszél arról, hogy az USA akár csatlakozhatna Izrael katonai műveleteihez Irán ellen. Bár erről a NATO-csúcson nem lesz hivatalos egyeztetés, az elnök felhasználhatja a fenyegetést arra, hogy még nagyobb védelmi mozgósítást követeljen.
A NATO jelenlegi főtitkára szerint a szövetségnek „400 százalékos növekedésre van szüksége légvédelmi és rakétavédelmi képességekben”, valamint több ezer harckocsira, milliós nagyságrendű lőszerre, és kétszeresére növelt logisztikai és egészségügyi háttérre. Ez egyértelműen a kontinens teljes geopolitikai és hadiipari újrapozicionálását vetíti előre.
A háttérben azonban mindenki ugyanazt súgja: az igazi cél, hogy Trump elégedett legyen – különben jöhet a következő fenyegetés.
