Vasárnap megtartották a lengyel elnökválasztás második, döntő fordulóját, amelyben a kormánypártok által támogatott Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester mérette meg magát az ellenzéki, konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) támogatását élvező Karol Nawrockival.
Az eredmény rendkívül szoros volt, Trzaskowski 49,11 százalékot ért el azonban végül a konzervatív jelölt, Nawrocki került ki győztesen 50,89 százalékos támogatottsággal. Ez azonban még komoly problémát jelenthet Donald Tusknak, ezt pedig jól jelzi, hogy a baloldali lengyel miniszterelnök a lehető leghamarabb bizalmi szavazást akar kezdeményezni kormányával szemben.
A hivatalos indoklás szerint ez a kabinet munkájának előremozdítását szolgálja a lépés, azonban ez elképzelhető, hogy előremenekülés inkább, hiszen Trzaskowski bukása nem csak a belpolitikai terepet, de a külpolitikai viszonyokat is átrajzolja.
A Donald Tusk vezette koalíciós kormányzás ugyanis könnyen megroppanhat a vereség súlya alatt.
Mind az Európai Unióban lévő jobboldali patrióta erők, mind pedig a V4-es együttműködés számára fontos győzelemről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök is. A tágabb globális térben pedig Donald Trump gratulációja jelezte, mekkora jelentőségű győzelem is született vasárnap.
Azonban még így is sok a kérdőjel, annak kapcsán, hogy mekkora mozgástér nyílik majd Orbán Viktor és a jobboldal körül, valamint mit jelent ez a győzelem a brüsszeli politikai elitre nézve.
Ezen kérdések kapcsán lapunk megkereste Kiszelly Zoltánt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány politikai elemzési igazgatóját, aki hangsúlyozta, hogy valóban nagyon fontos eredmény született vasárnap, azonban még fontosabb az a változás aminek elkezdődését látjuk a háttérben.
Kiszelly szerint egyértelműen jelzés értékű volt a vasárnapi győzelem, hiszen a lengyel társadalom azt üzente, hogy továbbra is szolidárisak Ukrajnával szemben, támogatják is a háborúban álló országot, azonban az jól látszik, hogy már nem minden áron.
A politológus szerint a Századvég jelenlegi mérései alapján egyébként az északi országok a leginkább elkötelezettek a háború felé, valamint természetesen a brüsszeli vezetés is igyekszik ebbe az irányba tolni az Európai Uniót, azonban látunk egyfajta hasonlóságot a migrációs álláspont kapcsán végbement változás és a háborúhoz való hozzáállás között.
Kiszelly emlékeztetett, hogy a migrációs magyar álláspont is előbb csapódott le az európai társadalmakban, mint a politikai vezetésben, azonban az elmúlt években már jól megfigyelhetően a politika megkövette a társadalmat.
A Donald Tusk által kezdeményezett bizalmi szavazásba Kiszelly szerint nem fog belebukni a baloldali miniszterelnök, azonban a változás még okozhat mozgolódást a koalíció soraiban. A Lengyel Parasztpárt (PLS) vezetése példának okáért már korábbi rossz tapasztalatuk miatt sem valószínű, hogy kiállna Tusk mögül, azonban a párt soraiban ülő képviselők még okozhatnak meglepetést, ha úgy döntenek, hogy lekövetik a társadalmi változást. Ez azonban elég valószínűtlennek tűnik jelen pillanatban.
Érdekesebb azonban a kérdés, ha kicsit eltávolodunk Lengyelországtól, hiszen Donald Trump gratulációja is jól jelzi, hogy a brüsszeli globalista elit számára kedvezőtlen eredmény született. Ősszel pedig Csehországban is választások lesznek.
Kiszelly kiemelte, hogy Andrej Babiš támogatottsága jelenleg 32 százalék, azonban koalíciós partner nélkül nincs többsége. Őszig azonban még sok idő van a politológus szerint, így természetesen még él a remény, hogy a jelenlegi V2 + (Magyarország, Szlovákia és Szerbia) átalakuljon egy V3+ változattá a csehekkel kiegészülve.
A helyzet azonban a brüsszeli vezetés számára nem fest túl rózsásan, az pedig egyértelmű, hogy recseg-ropog a globalisták által erőltetett „elit projekt”. Kiszelly szerint a helyzet pedig csak fokozódni fog, hiszen ahogy azt a lengyel választás is megmutatta, ha a brüsszeli elitet nem lehet büntetni, hiszen 2029 marad Ursula Von der Leyen és csapata, akkor a tagállami vezetés szintjén büntetnek a választók.
A politólógus szerint ez pedig erősödni fog a jövőben, hiszen az európai társadalom már nem minden áron akarja támogatni Ukrajnát, nem akarnak hadikölcsönöket, ők az a széles jólétet szeretnék amiben nagyszüleik is éltek. Ez azonban a jelenlegi brüsszeli vezetés mellett egyre távolabbi vágyálomnak tűnik.
