LMA
2025. június 10. kedd. 17:05
Mire elég (mondjuk) az a harminc-ötven darab légvédelmi rakéta, amit az Egyesült Királyság ad (olykor) Kijevnek? Kimondható nyíltan, öt-hét csatanapra – jó esetben. Rosszabb verziónál még ennyire sem. Eleve óriási az igény, s ezt a Nyugat – mondjanak bármit is a brüsszeli politikusok – nyögve nyelősen, és ami sokkal jobban fájhat, szemmel láthatóan egyre kevesebb kedvel elégíti ki.
Persze a fogyó kedvű szállításnak megvannak maguk a rideg, számító okai, melyek közül talán a legnyomósabb az, hogy a NATO haderőinek sincsenek már túlzottan nagy készletei. Ami régi cuccuk volt, azt már réges-régen átadták, a kiürült raktárakat pedig újra kellene tölteni, hátha mégis jönnek az oroszok. A hadiipari termékek árai az egekbe szöktek, a vállalatok alkatrész és alapanyaghiányokkal küzdenek (lásd még: ritkaföldfémek és azok monopolizált kitermelése), nincs elegendő képzett mérnök, szakmunkás és bármiféle hozzáértő – hogy csak néhány okot említsünk a negatívumok tengeréből.
A légvédelem elforgácsolása amúgy nem újkeletű ötlet, olyannyira, hogy már a II. világháborúban is alkalmazták mind a szövetségesek, mind a németek. Akkoriban a mából nézve kőkori ötlettel alumínium sztaniolcsíkokat hajigáltak tonnaszám a vezérgépből azért, hogy az őrületbe kergessék az ellenfél radarkezelőit – ma meg filléres és csali drónokkal teszik ugyan ezt a felek.
A kamu problémaköréről igen sokat tudna mesélni Izrael (már ha akarna). Arrafelé ugye pár száz dolláros sufni tuning eszközök fogyasztják a Vaskupola harminc-negyvenezer dolláros Tamir rakétáit – ami mindennek nevezhető, csak pénztárcakímélő eljárásnak nem.
Mindezen túl további nem csekély gond az amerikai támogatás megcsappanása, amely nem csak e téren, hanem minden más vonalon is egyre égetőbb.
A nehézségeket talán így lehet a legjobban érzékeltetni: az új orosz drónok alapvetően két-háromezer méteren érkeznek, ezekre külön-külön rakétákat indítani minimum felesleges – pláne annak fényében, hogy egy-egy hullám olykor három-négyszáz tagból tevődik össze. Ilyen magasan szárnyaló eszközöket hagyományos, azaz csöves, bármilyen kaliberű légvédelmi tüzérséggel leszedni erősen időt rabló, és leginkább sokesélyes vállalkozás. Pláne, hogy mire az ember darabonként azonosítja őket, a többi odább áll…
Igaz ami igaz, ez a módi fordítva is járja – bár a képhez hozzátartozik az is, hogy az oroszoknak mindenből több van, tehát nagyobb a tűrőképességük e téren is. S ahogy az idő előre halad, a folyamatok azt mutatják, az arányok a javukra tolódnak el.
