Angela Merkel amolyan megmondó emberként lépett elő a politikai háttérből. A „megmondó” kifejezést nem a szó klasszikus értelmében használjuk, mert nem egy aktuális konfliktus megoldására közölt megoldást, illetve értékelte az adott krízist.
A volt német kancellár a minap azzal állt elő, hogy az ukrajnai háború kitörésének okai közül az egyik titokról lerántotta a leplet. Nevezetesen azt állította, hogy ő tárgyalt volna az oroszokkal, de ezt megakadályozták a „négyek”. Vagyis, Észtország, Litvánia, Lettország és Lengyelország elutasították az Európai Uniónak az Ukrajna ügyében közvetlen tárgyalásokra vonatkozó javaslatát Moszkvával.
A volt kancellár a 2014-es és 2015-ös minszki megállapodások – amelyek az ukrajnai Donyec-medence régiójában zajló harcok befejezését célozták – egyik közvetítője volt, és ezek a tárgyalások befagyasztották a konfliktust Ukrajna Donyeck-medencei régiójában.
Merkel az akkori eszmecseréknek új formát szeretett volna adni. Azt javasolta, hogy közvetlenül vegyék fel a kapcsolatot az orosz elnökkel, mert így elkerülhető lett volna a háború kitörése.
Legalábbis ma ezt gondolja a volt német kancellár.
Ennek a nyilatkozatnak azért van nagy jelentősége, mert erősen aláássa azt az EU által szinte kőbe vésett dogmát, hogy a konfliktus kitöréséért egyedül Moszkva tehet, és senki más. Merkel nyilatkozata után Ukrajna áldozati szerepe, amit saját maga öltött fel, egyre hiteltelenebbé válik.
Mint ahogy az is, amit Ursula von der Leyen gyakran használ érvként, amikor a lényegi kérdésekről azzal tereli el a figyelmet, hogy „Európa az orosz fenyegetés árnyékában él, holmi csip-csup ügyek intézése ráér később is”.
Merkel, a sok vihart és küzdelmet megért német politikus úgy látta: miután Lengyelország és a balti államok elutasították, hogy más formátumban tárgyaljanak, az arra ösztönözte Putyint, hogy a háború útjára lépjen.
Abból az időből nagyon ide kívánkozik egy másik idézet is, amire sokan nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni: „A minszki megállapodások már nem léteznek” – mondta akkor Zelenszkij.
Mit jelent mindez?
Az ukránoknak számolniuk kellett azzal, hogy mivel saját maguk szabotálták el a tárgyalásos megoldások lehetőségeit, Oroszország lépni fog. Tényszerűen igaz, hogy Moszkva csapatai támadtak, de az egész konfliktus kirobbanását egyedül csak a Kreml nyakába varrni azért erős túlzás lenne.
És ha már az idézeteknél tartunk, akkor ide kívánkozik egy másik citátum is, szintén Merkeltől, aki 2022 decemberében a Die Zeit német hetilapnak adott interjújában azt mondta: „A minszki megállapodáscsomag kísérlet volt arra, hogy időt adjanak Ukrajnának a megerősödésre.”
Jelen állás szerint a kísérlet nem sikerült.
Nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy a kifinomult diplomáciai érzékkel rendelkező volt német kancellár miért szánta el magát a fent idézett titkok felfedésére. El kell utasítanunk azt az érvelést, hogy Merkel visszaemlékezései egy részének tekintette volna a leleplezésnek számító kijelentéseit, mert megnyilvánulásai komoly aktuálpolitikai eseményeket érintenek.
Vagyis közvetett módon beleszólt a napi politikába.
Valószínűnek látszik, hogy a most kialakult rendkívül bonyolult ukrajnai helyzetben akart egy kicsit „rendet vágni”. Fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy nem minden az, aminek látszik. Egyúttal pedig cáfolni akarhatta azt a főleg Ursula von der Leyen által folyamatosan hangoztatott – és így az EU hivatalos álláspontjának is tekinthető – véleményt, hogy az ukrajnai háború eleve el volt rendeltetve, azt nem lehetett megúszni.
Meg lehetett volna, de úgy semmiképpen, hogy a globális Nyugat háborút akart.
