Messze vannak az álláspontok Moszkvában és Kijevben egymástól és az alaszkai csúcs összességében az amerikai orosz viszonyt valahol próbálta rendezni, ugyanakkor nem történtek olyan előrelépések, mint amire sokan számítottak volna – mondta az M1-nek Seremet Sándor. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója kiemelte, elsősorban ennek az az oka, hogy valószínűleg mind az oroszok, mind az amerikaiak viszonylag magas elvárásokkal álltak ehhez a csúcshoz, Washingtonban azt hitték, hogy Moszkva attól, hogy vörös szőnyeget kap Putyin Alaszkában hasra esik és akkor majd engedményt tesz, ugyanezt gondolhatták a Kremlben, hogy ha ez a találkozó megtörténik, akkor majd Amerika olyan nyomást fog gyakorolni Kijevre és az európai partnereire, amelyek közelebb hozzák az orosz elképzelés szerinti győzelmet. Erre nem került sor, volt, aki úgy gondolta, hogy pozitívabb eredmények lesznek, sajnos a szkeptikusoknak lett igaza, ami az európai vonalat illeti, ugye itt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ukrajnai háborúnak a finanszírozása nagyon sokba kerül és azzal, hogy ennek oroszlán részét az Egyesült Államok viselte, ebből fokozatosan kilép, a terhek nagyobb mértékben az Európai Unióra hárulnak és nem mindenki szeretne mélyen a zsebébe nyúlni annak érdekében, hogy Ukrajnának a finanszírozását továbbra is fent tudják tartani, ezért felmerültek olyan kérdések, hogy a befagyasztott orosz vagyonból, vagy annak egy részét próbálják majd erre felhasználni, ami viszont komoly ellenállásba ütközött, például Belgium részéről, meg több egyéb európai országnak a vezetője is kifejezte nem tetszését ezzel kapcsolatban, elsősorban amiatt, mert ez rontja az Európai Uniónak a kredibilitását és tulajdonképpen a megbízhatóságát, hiszen ugye a kérdés ebből a szempontból az, hogy ha az orosz vagyonnal ezt meg lehet csinálni, akkor meg lehet-e csinálni más befektetők pénzével is. A szakértő hozzátette, felmerült olyan lehetőség, hogy akkor esetleg a G7-nek a döntésével történjen meg ez a fajta transzakció, hiszen akkor nem csak Belgium és az Európai Unió fogja viselni ennek a következményeit, amennyiben ezek felmerülnek, hanem akkor az Egyesült Államok és Japán is, de ez továbbra is a levegőben lóg, tényleges döntés ezzel kapcsolatban nem született még.
A Tomahawk rakétákkal kapcsolatban az elemző megjegyezte, nyilván ez egy újabb lépés az eszkaláció felé és valóban felmerültek azok a kérdések, kockázatok, hogy amennyiben Ukrajna ilyen fegyvereket kap, akkor milyen mélyre tud ezekkel orosz területekre hatolni. De van rengeteg technikai kérdés is. Ezek elsősorban haditengerészeti eszközökről, tehát hadihajókról, tengeralattjárókról indított rakéták, vannak állítólag szárazföldi indítású változatok is, olyan eszközök, amelyekről ezeket lehet indítani. Ezeknek a működésével merültek fel kérdések, nem tudni, hogy ha Ukrajna kapna is Tomahawkot, akkor miből, honnan tudná ezeket elindítani. Hozzátette, merültek fel egyéb rakétákkal kapcsolatos kérdések, amelyeket Ukrajna kaphatna, amelyeket repülőgépekről lehet indítani és hasonló hatótávval rendelkeznek. Kiemelte, a háborúnak a teljes vonalára egy ilyen csodaszerű fegyver átadása nem lesz olyan hatással, mint amire egyébként számítanának akár Ukrajnában, vagy máshol, hiszen önmagában a fronton kialakult helyzetet nem fordítja meg, mélységi területeken viszont komoly problémákat tud okozni. Kiemelte, komoly kérdés vetődött fel azzal kapcsolatban, hogy Oroszország hogyan reagálna. Az orosz nukleáris doktrína értelmében, hogyha hagyományos rakétával is történik mélységi támadás Oroszországgal szemben, akkor ők már alkalmazhatnak egyéb eszközöket is, akár olyan országokkal szemben, amelyek segítséget nyújtottak abban, hogy ezeket a rakétákat, vagy ezeket az eszközöket orosz terület ellen bevessék – hívta fel a figyelmet.
Kifejtette, itt valóban komoly az eszkalációs potenciál lehet. Kérdés az, hogy ezt a kockázatot mennyire szeretnék vállalni. Voltak precedensek arra, hogy Oroszország hasonlóan nyilatkozott, ugyanakkor semmilyen komolyabb lépés ezzel szemben nem történt. Láttuk ezt az Atacms rakétáknak a bevetése során, akkor is, amikor a Krími hidat támadták, vagy egyéb orosz mélységi területek ellen mértek csapást.
A Koppenhágai csúcson elhangzottakról úgy fogalmazott, vannak nyilatkozatok, amelyek a deeszkaláció felé és a tárgyalások felé terelnék, akár Kijevet és önmagukat, ehelyett inkább egy harciasabb retorikát választanak és Ukrajna támogatását a végsőkig választják. Ebben a kérdésben inkább egy militárisabb hangvételt vesz fel az Európai Unió, tehát komolyabb fegyverkezés, komolyabb védekezés, drónfal egyéb eszközöknek a fejlesztése, amely ugye elsősorban egy olyan harciasabb álláspontot vagy pozíciót emel az Európai Unió felé, amely nyilván azt akarja előtérbe helyezni, hogy készek arra, hogy megvédjék magukat, ami nyilván orosz szemből úgy értelmezhető, hogy itt megállapodásra nem kell számítani, csak a fronton, csak katonai úton lehet megoldani ezt a problémát. Nyilván nem a legkedvezőbb megközelítés, ugyanakkor úgy néz ki, hogy az Európai Unióban a politikai racionalitás ezt az irányt vette fel – jegyezte meg Seremet Sándor.
