2025. augusztus 9. szombat. 9:9
Frissítve: 2025. augusztus 9. 12:42
Felcsillant a remény, hogy talán megoldódik az ukrajnai konfliktus, mivel Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök jövő héten pénteken Alaszkában találkozik egymással. A körülmények nem elhanyagolhatóak, mert Marco Rubio amerikai külügyminiszter szerint a két államfő már hetek óta hosszú telefonbeszélgetéseken egyezteti álláspontját.
A kérdés most az: valósak-e a pozitív hiedelmek, vagy csak egy illúziót, egy délibábot kerget a nemzetközi közvélemény?
Nem szeretnénk illúzióromboló lenni, bár megvan az esélye a megegyezésnek, legalább ugyanilyen arányban van jelen a kudarc lehetősége is. Úgy tűnik, hogy a lehetséges fiaskó neve: Európa.
Pontosabban fogalmazva: a vezető nyugat-európai nagyhatalmak – elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország és Németország –, amelyek mögött még ott van Spanyolország, valamint az EU által pénzügyileg zsarolt Olaszország is, bár ez utóbbi kilóg a sorból.
Ami Nagy-Britanniát illeti, London képmutató módon azt állítja, hogy Ukrajna támogatásával az egykori szovjet tagköztársaság önvédelmi jogát kívánja erősíteni. Ez a saját magának adott „erkölcsi felhatalmazás” azonban erősen sántít. főleg akkor, ha tudjuk: a Brit Birodalom már rátette a kezét az ukrán ritkaföldfémekre, megszerezve azok száz évre szóló bányászati jogát.
Viszont London még nem „rágta le” teljesen az ukrán „csontot”, van ott még egy-két zsírosabb falat, amit nem szeretne kihagyni. A béke nem kedvez a martalócoknak. Igaz, hogy Londonnak az amerikaiakkal kell a zsákmányon osztozkodnia, de azért Nagy-Britanniának is lesz mit a francia pezsgőbe aprítania.
Ha már a franciáknál tartunk, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Párizsnak saját „gyártású” európai stratégiai autonómia terve van, és persze szeretné átvenni a meggyengült német kontinentális befolyás helyét. Ehhez az kell, hogy Németország gazdasága és politikai stabilitása további sérüléseket szenvedjen.
Németország pedig egyenesen háborúra készül: azt tervezik, hogy az óvodákban a gyerekeket is ennek belátható következményeire fogják okítani. A lakosság háborús pszichológiai felkészítése is zajlik. Németország sodródik az „árral”; Carsten Breuer tábornok, a Bundeswehr főfelügyelője nyíltan beszél arról, hogy 2025–2029 között valószínűsíthető egy NATO–Oroszország közötti konfliktus eszkalációja.
A különböző elképzelések egy kitalált, csak a nyugat-európai politikusok fantáziájában létező mítosz, amellyel „leöntik” az ukrajnai háború folytatását igazolni akaró szándékaikat. Vagyis: Oroszország győzelme esetén Moszkva megtámadja Európát.
Azért ez elég gyerekes elképzelés, mert Oroszország nincs abban a helyzetben – és belátható időn belül nem is lesz –, hogy a NATO ellen egy sikeres hadjáratot indítson.
A nyugat-európaiak kitartása az ukrajnai háború mellett komolyan alááshatja az orosz–amerikai csúcstalálkozó sikerét.
Az egész háborús hisztéria mögött egy geostratégiai megfontolás áll. Nevezetesen az a ki nem mondott, le nem írt nyugat-európai szándék, hogy Oroszországot a háború és a szankciók révén meg kell gyengíteni. Ehhez rögtön tegyük hozzá, hogy ez az EU hivatalos álláspontja is. A nyugati elképzelés szerint ez lehetőséget adna arra, hogy „rátenyereljenek” Oroszországra, mint ahogy tették ezt Ukrajna esetében is. Pedig látszik, hogy ez nemigen fog menni, mert éppen az EU volt az, amely már 2022 októberében – tehát a háború kitörése után néhány hónappal – saját titkos tanulmányában megállapította, hogy a Moszkva ellen bevezetett szankciók hatástalanok.
Az már világosan látszik, hogy az eredeti nyugati terv kudarcot vallott. Viszont ha Oroszország győz – márpedig ennek nagy az esélye –, akkor az európai politikusoknak meg kell majd magyarázniuk saját polgáraiknak, hogy miért kellett nekik komoly áldozatokat hozniuk egy olyan ország érdekében, amely nem tagja sem a NATO-nak, sem az EU-nak.
Szóval nekünk, európaiaknak semmi közünk hozzá.
