Bármilyen furcsa, a képek igazolják, hogy bármit megengedhet magának Ukrajna és a kényszersorozó katonák – mondta az M1 csatornának Horváth József. A Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója hozzátette, nyilvánvaló, hogyha a jog betűje szerint néznénk akár egy Európai Uniós vagy egy NATO tagországot, sokkal szigorúbbak, sokkal emberközpontúbbak a szabályok, de ehhez képest Ukrajna, mivel ezek az uniós vagy akár NATO jogszabályok nem kötik őket, ezért úgy tűnik, hogy bármit megtehetnek és meg is tesznek.
Tegyük rögtön hozzá azt, hogy ez nemcsak arról szól, hogy a hadsereget fel kell tölteni, a kieső állományt pótolni kell. Itt üzletről is szó van. Magyarán, ha bevisznek egy embert, akkor kapnak mondjuk 80 ezer forintot, de, hogyha valakinek van otthon egy kis eurója vagy dollárja, akkor a családja ki tudja váltani, tehát az ő szemükben ez egy üzlet, tehát itt egy kettősséget kell látnunk, hogy van egy korrupciós lánc és van egy igénye a hadseregnek, amire azt mondhatnánk, hogy mivel egy megtámadott országról beszélünk, aki lassan negyedik éve harcban áll és védekezik, ezért aztán ésszerű az, hogy szükség van a fronton a hadviselt, katonaképes, kiképzett férfiakra, ám de itt a történet sajnos ennél sokkal szomorúbb és bonyolultabb is – fogalmazott a szakértő.
Kiemelte, súlyos morális válságban is van az ukrán hadsereg, amiről beszélnünk kell, hiszen maguk, az ukránok mondják azt, hogy közel 200 ezer katona dezertált a hadseregből, tehát minden negyedik katona már megszökött a hadseregből, ez a fronton a harcképességet, a harci szellemet borzasztóan demoralizálja. Ehhez képest azok az újoncok, akiket kényszersorozással visznek be, azoktól nyilvánvaló, hogy teljes harcértéket, illetve olyanfajta katonai elszántságot, hogy meg akarják védeni a hazájukat, nagyon nehéz elvárni – fűzte hozzá.
Emlékeztetett, Szirszkij, a hadsereg főparancsnoka nemrég jelentette be, hogy 49-ről 51 napra emelték fel a katonák kiképzését. Már pedig, aki volt katona, az pontosan tudja, hogy 51 nap alatt gyakorlatilag semmire nem lehet egy katonát megtanítani, leginkább nem ezeknek a modern harcászati és modern fegyverzeti technikáknak az elsajátítására. Ebből a szempontból fakad az a szomorú statisztika, hogy akiket kivisznek a frontra ilyen módon, azok vagy megszöknek, vagy másfél-két nap a túlélési esélyük arra, hogy a fronton, a lövészállókban túléljék ezt a háborút.
Horváth József kifejtette, a fronton szolgálók közül is aki két-három éve harcol, és kint van a fronton, és még él, azoknak egy jó része is már inkább úgy kalkulál, hogy túlélni akar és ezért, aki nem dezertál, az megadja magát, tehát az első támadási lehetőségnél igyekszik minél kisebb sérülésekkel, de hadifogságba esni. A túlélési stratégiák a hadseregben ilyenkor már teljesen más dimenziót öltenek, annak ellenére, hogy közben azért azt halljuk, nem ukrán statisztikákból nyilván, hogy napi szinten 500 és 1000 közötti olyan katona van a fronton, aki elesik, vagy súlyosan megsebesül – hívta fel a figyelmet.
Megjegyezte, nem véletlen az, hogy az ukrán vezetés korlátozza a média nyilvánosságot, korlátozza azt, hogy milyen információk jutnak el a hátországban a lakossághoz, a fronton lévő helyzetről is, a katonákról is. Egyáltalán például az, hogy a szeretteik élnek-e még? Tehát az ukrán vezetés vagy eltitkolja, hogy elesett a katona, vagy fogságba esett és azt mondja, hogy eltűnt. Ennek kettős eredménye van, csökkenti a statisztikában a tragikus számokat, másrészről nem kell kifizetni a családnak azt az emelt összeget, ami az elesett katona után járna. Tehát ebből a szempontból is a hátország nagyon nehéz helyzetben van és nem tudja magát megszervezni sem – jegyezte meg.
