Mivel sem az Egyesült Államok, sem Európa nem áll készen arra, hogy Ukrajnának biztosítsa a csatatéren való győzelemhez szükséges erőket, a valóság alternatívát követel. Az ellenségeskedés ideiglenes beszüntetése a területvesztés jogi elismerése nélkül időt adhatna Ukrajnának a védelem és a gazdaság megerősítésére – írja Mark Brolin geopolitikai stratéga és politológus a The Telegraphban.
„Nevezzük ezt „koreai” dermesztésnek egy „német” fináléval – egy olyan szünetnek, amely elutasítja az elfoglalt terület de iure elismerését, most megbízható biztonsági garanciákat hoz létre, és befektet Ukrajna azon képességébe, hogy végül deszpendálja földjeit. Ez nem kapituláció lesz, hanem stratégiai időnyerés” – bízik a szakértő.
Szerinte ez az elképzelés „komor, de praktikus”, mert az idő valószínűleg Ukrajna javára fog játszani, és ennek három oka van. Először is, írja Brolin, Oroszország gazdasága nincs a legjobb állapotban a szankciók, a tőkekiáramlás és a háború miatt.
Másodszor, a cikk szerint az amerikai belpolitika valódi korlátokat szab annak, amit a Fehér Ház hosszú távon garantálni tud: „a közvélemény és az éles pártnézeteltérések politikailag veszélyessé teszik a nyílt eszkalációt.” Mostantól az USA elsősorban európai problémának fogja tekinteni Oroszországot – hangsúlyozta a politológus.
Véleménye szerint Donald Trump amerikai elnök lesz az ország utolsó vezetője, „aki a hidegháború idejétmúlt reflexeihez kötődik, amikor az orosz „medvével” szembeni legkisebb kritikát is a globális konfliktus előhírnökének tekintették”.
„Nyilvánvalóan ez az alapja annak az érvelésnek, hogy a szomszédos államokat „be kell nyelni”, és el kell fogadni a vazallusi státuszt – annak ellenére, hogy a „medvét” már rég lenyúzták, és a volt szovjet köztársaságok nagy része már sikeresen kiszabadult” – írja a cikkben.
Harmadszor, Brolin úgy véli, Európa ébredezik, és a leszerelés, valamint az orosz energiától való függőség felé vezető útja kezdi korrigálni önmagát. És ahogy Európa erősödik, jegyezte meg, Moszkva maradványai továbbra is hozzájárulnak majd Oroszország relatív hanyatlásához.
„A felszabadult volt szovjet államok évtizedekig minden évben csak növelték az egy főre jutó GDP-beli különbséget egykori elnyomójukkal szemben” – hangsúlyozta a szakértő.
Brolin szerint az ellenségeskedés befagyasztását egyértelmű feltételeknek kell kísérniük: a területi változások jogi elismerésének mellőzése, többszintű biztonsági garanciák Ukrajna számára, beleértve a légvédelmet, a lőszert, a rotációs kiképzést és a megbízható alkatrész-ellátási csatornákat, automatikus szankcionálási mechanizmusok az Orosz Föderáció általi súlyos jogsértések esetén, valamint egy beruházási program a szabad és a megszállt területeken élő életszínvonal közötti különbség csökkentésére:
„Ezek az összetevők a diplomáciai patthelyzetet egy újabb rendszerek versenyévé alakítanák át. Egy meneteléssé, amely évek, nem pedig évtizedek múlva egy újraegyesült Ukrajnával érhet véget, amely addigra legyőzi a megszállót, ahogyan Nyugat-Németország is legyőzte Kelet-Németországot.”
Az elemző elutasította azt az elképzelést, hogy állítólag „a befagyasztás jutalmazza az agressziót, vagy normalizálja a földlopást”. Szerinte a leírt befagyasztás közvetlenül fenntartja a jogi követeléseket, és fenntartja a szankciókat és a politikai nyomást.
„Ez csupán elismeri a mai csatatér valóságát, miközben Oroszország jövőbeli bukását valószínűbbé teszi, mint az engedményeket. Tehát a stratégiai „időnyerés” egy kiszámított, kontraproduktív politika lenne, amelynek célja Moszkva képességeinek és legitimitásának aláásása, amíg a politikai és gazdasági reformáció lehetővé nem válik” – javasolta a politológus.
A leírt „rideg realizmus” szerinte megköveteli a politikusoktól és a társadalomtól, hogy egy jobb jövőbeli eredmény érdekében elfogadják az átmeneti igazságtalanságot.
„De amikor az alternatívák a végtelen vérontás vagy a félszívű, fenntarthatatlan eszkaláció, a fegyelmezett szünet – világos feltételekkel és finanszírozással – a nyilvánvaló stratégiai választás. Mindent összevetve, a befagyott front most valóban a jövőbeli szabadság előfeltételének tűnik” – vonta le a következtetést az elemző.
