Az új lengyel elnök szembemegy Brüsszellel?

Nagy Áron
2025. augusztus 9. szombat. 13:21

Nawrocki hivatalba lépése után azonnal bejelentette „Plan 21” programjának első elemeit. Ezek között szerepel a nulla százalékos személyi jövedelemadó a két vagy több gyermeket nevelő családoknak, a második adókulcs küszöbének 120 ezerről 140 ezer zlotyra emelése a középosztály védelmében, valamint az ÁFA csökkentése. Ez utóbb miatt egyébként máris kiritkák érték, mivel a kampányban megjelölt dátumot (augusztus 6.) nem tudta tartani.

A program hangsúlyos eleme a demográfiai fordulat elősegítése. Ez többről szól a szigorúan vett családpolitikánál, mivel Nawrocki szerint a „liberális–baloldali ideológiák” eltántorítják a fiatalokat a családalapítástól. Tehát a következő években a világnézeti harc fokozódására lehet számítani Lengyelországban.

A választási kampányban Nawrocki áttörést ért el a fiatal szavazók körében. A 18–29 éves szavazók 53,2%-a támogatta, és ebben a korcsoportban a részvétel kiugróan magas, 76,3% volt. Közösségi médiás kampánya, popkulturális utalásai és közvetlen stílusa elérte azt a réteget, amely hagyományosan kevéssé vonzódott a PiS politikusaihoz. Ez a bázis komoly tartalék lehet számára a következő években, különösen, ha sikerül megtartania a lendületet.

A beiktatási ünnepségen és az azt követő napokban gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Nawrocki és Donald Tusk kormányfő viszonya feszült lesz. Tusk azt ígérte, hogy nyitott lesz az együttműködésre, ám ezzel együtt figyelmeztette az új elnököt: ha akadályozza a kormányt, megtapasztalhatja „ki irányítja az országot”.

Ami azt illeti, egyáltalán nem biztos, hogy a miniszterelnök lesz az a valaki. A lengyel alkotmány ugyanis komoly vétójogot biztosít az elnöknek, amelyet csak háromötödös parlamenti többséggel lehet felülírni – a Tusk-kormánynak pedig nincs ekkora támogatottsága. Nawrocki így valódi ellensúlya lehet a kormánynak. Sőt, meg van a lehetősége rá, hogy bizonyos kérdésekben ő diktálja a tempót.

Az új államfő a külkapcsolatokban is harciasnak tűnik. Az elsők között küldött éles hangú üzenetet Németországnak. Kijelentette, hogy Lengyelország nem lesz „junior partner” Berlin mellett, és konkrét elvárásokat fogalmazott meg: a világháborús jóvátétel kifizetését, valamint a nyugati határ sérthetetlenségének tiszteletben tartását. Leszögezte továbbá azt is, hogy nem tekinti a Nyugatot „mentornak vagy tanítónak”, és partnerekkel kíván tárgyalni, nem felsőbbrendű szereplőkkel.

Ezzel párhuzamosan Nawrocki különösen szoros együttműködést ígért az Egyesült Államokkal. Biztonsági, gazdasági és technológiai területen is kulcsfontosságúnak nevezte a partnerséget, és úgy véli, Lengyelország az EU-ban vezető szerepet játszhat az USA-val való kapcsolatokban. Vagyis e tekintetben Róma mellett immár Varsó is versenytársa lesz Budapestnek.

És csak érdekességképpen: Donald Trump beiktatási ajándékként egy amerikai sólymot küldött Nawrockinak.

Az ukrajnai háború kapcsán Nawrocki a lengyel mainstreamnél mérsékeltebb álláspontot képvisel – nem annyira, mérsékeltet, mint a magyar vagy a szlovák kormány, de lengyel viszonylatban a határozott békepártiság nem is lenne „piacképes”. Az új elnök támogatja Ukrajnát, de nem minden áron, és hangsúlyozza a nemzeti érdekek elsődlegességét. Ez a különbség Varsó külpolitikájában a következő időszakban komoly vitákhoz vezethet az EU-ban.

A magyar Alapjogokért Központ vezetője, Szánthó Miklós néhány napja azt nyilatkozta: Nawrocki újra elmélyítheti a sok évszázados lengyel–magyar barátságot, amely az elmúlt években meggyengült.

A közös szuverenista, brüsszeli központosítást ellenző álláspont, a mérsékeltebb ukrán politika és az erős nemzeti identitás melletti kiállás mind alapot adhatnak az együttműködésre. Orbán Viktor és Karol Nawrocki természetes politikai szövetségesek lehetnek.