Oroszország háborúban áll Nagy-Britanniával, az Egyesült Államok már nem megbízható szövetséges, és az Egyesült Királyságnak válaszul összetartóbbá és ellenállóbbá kell válnia – állítja a stratégiai védelmi áttekintés három szerzőjének egyike.
A Durham megyéből származó Fiona Hill Donald Trump első ciklusa alatt lett a Fehér Ház oroszországi főtanácsadója, és hozzájárult a brit kormány stratégiájának kidolgozásához. A Guardiannek adott interjúban tette ezt a kijelentést.
„Elég nagy bajban vagyunk” – mondta Hill, az Egyesült Királyság geopolitikai helyzetét Vlagyimir Putyin Oroszországának „sziklája” és Donald Trump egyre kiszámíthatatlanabb Egyesült Államokának „kemény helye” között őrlődve jellemezve.
Az 59 éves Hill talán a Munkáspárt által kinevezett bírálók közül a legismertebb, Lord Robertson volt NATO-főtitkár és Sir Richard Barrons nyugalmazott tábornok mellett. Azt mondta, örömmel vállalta a szerepet, mert ez „egy ilyen fontos fordulópont a globális ügyekben”. Továbbra is kettős állampolgár, miután több mint 30 éve az Egyesült Államokban él.
„Oroszország olyan módon keményedett meg ellenségként, amire valószínűleg nem is számítottunk teljesen” – mondta Hill, azzal érvelve, hogy Putyin az ukrajnai háborút kiindulópontnak tekintette ahhoz, hogy Moszkva „egész Európa domináns katonai hatalmává” váljon.
E hosszú távú erőfeszítések részeként Oroszország már „különböző módokon fenyegette az Egyesült Királyságot” – mondta, hivatkozva „a mérgezésekre, merényletekre, szabotázsakciókra, mindenféle kibertámadásra és befolyásolási műveletre. Az érzékelőkre, amelyeket látunk, hogy kritikus csővezetékek köré helyeznek el, a tenger alatti kábelek lemészárlására irányuló erőfeszítésekre”.
Hill szerint a következtetés az volt, hogy „Oroszország háborúban áll velünk”. A külpolitikai szakértő, aki régóta figyeli Oroszországot, elmondta, hogy először 2015-ben tett hasonló figyelmeztetést, egy Clifford Gaddyval közösen írt, az orosz elnökről szóló könyv átdolgozott változatában, amelyben a Krím inváziójáról és annektálására reflektált.
„Azt mondtuk, hogy Putyin hadat üzent a Nyugatnak” – mondta. Akkoriban más szakértők nem értettek ezzel egyet, de Hill szerint az azóta történtek megmutatták, hogy „nyilvánvalóan megtette, és mi nem figyeltünk rá”. Az orosz vezető, érvelése szerint, az ukrajnai harcot „az Egyesült Államokkal folytatott proxy háború részének tekinti; így győzte meg Kínát , Észak-Koreát és Iránt , hogy csatlakozzanak”.
Hill szerint Putyin úgy vélte, hogy Ukrajna már levált az amerikai kapcsolatokról, mert „Trump valójában különálló kapcsolatot akar Putyinnal, hogy fegyverzetkorlátozási megállapodásokat és olyan üzleti megállapodásokat kössön, amelyek valószínűleg tovább gazdagítják környezetüket, bár Putyinnak nincs szüksége további gazdagodásra”.
A védelem terén azonban azt mondta, hogy az Egyesült Királyság nem támaszkodhat az Egyesült Államok katonai ernyőjére, mint a hidegháború alatt és az azt követő generációban, legalábbis „nem úgy, mint korábban”. Leírása szerint az Egyesült Királyságnak „első számú szövetségesével kell bánnia”, bár a kihívás az, hogy ne reagáljunk túl, mert „nem akarunk szakadást”.
Ez a gondolkodásmód megjelenik a hét elején közzétett védelmi áttekintésben, amely szerint „az Egyesült Királyság régóta fennálló feltételezései a globális hatalmi egyensúlyokról és struktúrákról már nem biztosak” – ez egy ritka elismerés egy brit kormányzati dokumentumban arról, hogy a trumpizmus milyen mértékben és milyen gyorsan befolyásolja a külpolitikai bizonyosságokat.
