Újabb elmélet látott napvilágot Ukrajna felosztásáról. Az ötlet a Kellogg-terv néven „fut a világsajtóban”. A koncepció, annak kiagyalójáról, Donald Trump elnök ukrajnai különmegbízottjától, Keith Kellogg tábornokról kapta a nevét.
Az elképzelés lényege, hogy Ukrajnát négy zónára osztanák fel. Az első zóna a lengyel határtól a Dnyeper folyóig terjedne és brit, francia és ukrán ellenőrzés alatt állna. A második zóna a Dnyepertől keletre Ukrajna ellenőrzése alá kerülne. A harmadik zóna egy körülbelül harminc kilométer széles sáv lenne, amely elválasztaná az ukrán részeket az oroszok által elfoglalt területektől, vagyis egy ütköző folyosóról beszélünk. A negyedik zóna az oroszok által „megszállt területeket” foglalja magában, beleértve Luhanszkot, Donyecket, Zaforizét, Herszont és a Krím-félszigetet.
Nézzük meg közelebbről a Kellogg-terv lényegét és „természetrajzát”. Az első, ami szembeötlik, hogy az eddigiektől eltérően az elképzelés nem foglakozik a tényleges határok megváltoztatásának ötletével. Mint ismeretes, a „fú alatt” felmerült az az orosz ötlet, hogy a háború utáni rendezés keretében Varsó megkapná a jelenleg Ukrajnához tartozó történelmi Lengyelország részeit, Magyarország ugyancsak történelmi alapon Kárpátalját szerezné vissza, míg Románia Moldvából hasítana ki kisebb darabokat.
Most ez a felosztás, amerikai megközelítésben lekerülne a napirendről. Vagyis, míg az orosz elképzelés geostratégiai, az amerikai technikai szempontokat követ.
Viszont, az oroszok Kellogg tervére hivatkozva már kijelentették, hogy elfogadhatatlan a NATO, vagy a nyugati katonai szervezett bármely tagállamának ukrajnai katonai jelenléte, tehát a brit és francia csapatok jelenléte a konfliktusos régióban.
A Kellogg-terv másik hiányossága, hogy nem tisztázta az oroszok által elfoglalt területek „jövőképét”. Míg Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a részek a jövőben Oroszország részét képezzék, addig erről Kijev hallani sem akar. A minap, éppen Kellogg jelentette ki: Ukrajna abba biztosan nem megy bele, hogy területeket adjon át Moszkvának. A Kreml viszont ezzel kapcsolatban semmilyen más megoldásról nem lesz hajlandó komolyan tárgyalni. Az amerikai különmegbízott, a Time magazinban vázolta a fent leírt „zóna felosztási” tervét. Kellogg ebben kifejtette, hogy Berlin 1945-ös példája alapján zónákra kellene osztani Ukrajnát.
Most akkor ott tartunk, hogy Washington egy nyolc évtizeddel ezelőtti helyzetet akar a mostani körülményekre rávetíteni.
A Kellogg-terv a szerző kijelentései ellenére nem olyan, mint a berlini megállapodás. A második világháború végén a szövetségesek Németországot amerikai, brit, francia és orosz zónára osztották fel. Hasonlóképpen, a szövetségesek négy szektorra osztották fel Berlint is, amely egyébként országosan a szovjet zónán belül volt. (Az amerikai, a brit és a francia szektor később egyesült, majd kikiáltották a Német Szövetségi Köztársaságot, rövidítésben: az NSZK-t).
A német felosztás hátterében az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság szemléletének megváltozása állt, amelyek Németországot geopolitikai eszköznek tekintették a Szovjetunió ellen, éppen ezért Moszkva fenyegetést látott az NSZK létrehozásában.
Ezzel kapcsolatban érdekes megfigyelésre lehet szert tenni az amerikai politikai gondolkodásban, amely visszanyúlik a rendezetlen ügyek megoldási kísérleteinek felemásra sikerült sémáihoz.
Kellogg más esetekben is a régi nótát fújja. Tervezetében visszaköszön az 1989-es Bush, amerikai elnök és Gorbacsov szovjet vezető máltai találkozóján született megállapodás egyik részlete is. A felek megegyeztek, hogy a kelet-európai társadalmi változások során az egyes országoknak csak a belső választóvonalai – mint ezt fent Ukrajnával kapcsolatban is írtuk – változhatnak, a külső határai nem.
Ukrajna esetében már felmerült a koreai tűzszünet is, mint követendő példa. Észak-Korea 1953-ban megtámadta Dél-Koreát, három évig tartó és két millió ember életét követelő háború robbant ki, amely egy tűzszünettel ért véget 1953-ban. Az ENSZ nevében az USA, valamint Kína, a másik oldalon pedig Észak-Korea írta alá a dokumentumot. Azóta sincs békeszerződés. Washingtonban, a mostani ukrajnai helyzetre ezt a sémát is rá akarták már előzőleg húzni.
„A legfontosabb az, hogy az oroszok megpróbálják helyreállítani kapcsolatukat Washingtonnal, és meg akarják győzni Trump elnököt, hogy támogassa azt a közvetlen orosz célt, hogy legitimálja azokat a területeket, amelyeket Kellogg a negyedik zónának nevezett. Ha Trump elnök elismerné Oroszország területi nyereségét, az erősen ellentmondásos helyzetet teremtene a Kongresszusban – írta Stephen Bryen, a Reagan-kormány védelmi helyettes államtitkára, az Asia Timesban megjelent cikkében.
És akkor még nem szóltunk arról, hogy az amerikai elképzelés nem tervez semmilyen tervet az ukrán hadsereggel kapcsolatban.
Vagyis Kijev fegyveres ereje változatlanul harckészültségben maradhatna, így a háború bármikor újra kezdődhetne.
