Nagy Áron
2025. szeptember 15. hétfő. 14:14
Mi az „arab NATO”?
Az egyiptomi vízió lényege a kollektív védelem és a közös műveleti képesség megteremtése, egységesített doktrínával, képzéssel és logisztikai háttérrel. A részes felek egyenlőségét a rotációs vezetés biztosítaná. A cél egy olyan keret megteremtése, amely képes regionális válságokra gyorsan és összehangoltan reagálni, és amely – legalább részben – függetleníti a biztonsági architektúrát a külső garanciavállalóktól.
Ennek megfelelően a tervben szerepel szárazföldi és légierő, haditengerészet, valamint terrorellenes és gyorsreagálású egységek felállítása is. Fontos hangsúlyozni, hogy az „arab NATO” mindenekelőtt egy védelmi szervezet lehetne: a zsidó állam atomhatalmi státusza miatt hódító törekvéseknek még az elméleti síkon sincsen helyük, amivel mindenki tisztában van.
Ugyanakkor Irán bombázása és a dohai támadás – akár „büntető rajtaütésként”, akár célzott likvidációs kísérletként értelmezzük ezeket – megmutatták, hogy Tel-Avivot többé már nem tudja vagy nem akarja kordában tartani a Trump-adminisztráció, ebből pedig egyenesen következik az az igény, hogy az arab-iszlám államoknak képesnek kell lenniük elrettenteni, illetve ennek hiányában a saját területükön elpusztítani az oda behatoló izraeli alakulatokat.
Katar esete különösen erős figyelmeztetés volt: egy közvetítő szerepet játszó arab állam fővárosa vált a cionisták célpontjává. Ráadásul nem csak az, hiszen 72 óra leforgása alatt Izrael támadásokat hajtott végre Libanonban, Szíriában, Tunéziában és Jemenben is. A korábbi évek titkosszolgálati akcióinak figyelembevételével ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a régió országai okkal érezhetik fenyegetve magukat – legalábbis a saját szempontjaik alapján.
Washington hitelromlása
Az amerikai–izraeli kapcsolat struktúrája – különösen a Donald Trump beiktatása óta tapasztalt, „feltétel nélkülinek” érzékelt támogatás – sok arab döntéshozó szemében aláásta Washington közvetítői hitelességét. Ehhez társul egy energia‑gazdasági dimenzió: Trump „palaforradalma” az USA‑t a világ egyik legnagyobb szénhidrogénexportőrévé tette, és a kínálati többlet szűkítette az OPEC mozgásterét.
Érdemes megjegyezni: minden nemzet jogos törekvése saját jólétének és a biztonságának garantálása, amit Izraeltől és az USA-tól sem lehet elvitatni. A nemzeti önzést túlhangsúlyozó „America First” politika azonban úgy „fordítódik le” többek között a Közel-Kelet arab országaiban, hogy Washington nyíltan egy zéró összegű játékot kíván játszani, amelyben az Egyesült Államok mindig nyerni akar – mások kárára.
A multipoláris pillanat
Ezt használta ki nagyon ügyesen Kína. Peking nem hatalmi szóval, hanem kifinomult diplomáciával jelent meg a térségen, és az eredményei – mindenekelőtt az, hogy 2023‑ban helyreálltak a kapcsolatok Teherán és Rijád között – messze túlmutatnak Trump Ábrahám-egyezményeién.
Ez a „keleti közvetítés” nemcsak a feszültségcsökkentés szimbóluma lett, hanem azt is megmutatta, hogy az arab-iszlám világnak több opciója van. Ezt pedig a szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalmán maximálisan, míg mások kevésbé látványosan ki is használják. (Gondoljunk csak arra, hogy Szíria átmeneti vezetése előbb kijárta Trumpnál a szankciók feloldását, majd nem sokkal később már Moszkvában tárgyalt gazdasági és biztonsági együttműködésről.)
A realitás próbaköve
Visszatérve az „arab NATO”-ra: a fentiek ellenére ebben a pillanatban több a megválaszolandó kérdés, mint a biztos fogódzó. Hol legyen a főhadiszállás, kinek milyen vétójoga legyen, mikor és hogyan aktiválható a közös erő? Legyenek, és ha igen, hogyan: közös költségvetés, közös beszerzések stb.? Az eddigi arab egységtörekvések ezeken – a részletekről szóló és gyorsan parttalanná váló vitákon buktak el.
Mindazonáltal azt is látni kell, hogy a nemzetközi környezet megváltozott. A dohai támadás egy olyan pillanatban következett be, amikor a „közös biztonság” gondolata nem elvont eszme, hanem a regionális és globális rend megrendüléséből fakadó szükségszerűség – vagy legalábbis annak tűnhet mindazok számára, akik úgy érzik, Katar után ők is sorra kerülhetnek.
