LMA
2025. augusztus 19. kedd. 12:13
Nem épp mai ötlet, hogy egy rakétát ne (csak) rádiójelekkel, hanem vezetéken is irányítsanak. E téren a szovjetek egyik kiemelkedő fejlesztése volt a 9M14 Maljutka (NATO kódja: AT-3 Sagger) páncélromboló, melyet 1960-ban terveztek meg s 1963-ban állítottak szolgálatba. Az eszköz viszonylag faék-szerű – ugyanakkor eléggé félelmetes is. melyet jól jelez, hogyaz 1973-as jom kippuri harcokban Szíria és Egyiptom erői durván nyolcszáz izraeli páncélozott járművet lőttek ki vele az összecsapások során.
Tömören fogalmazva az irányítása úgy néz ki, hogy a kezelő egy botkormánnyal vezérli az útjára bocsátott rakétát – míg a kormányparancsok egy vékonyka, három eres vezetékenen át érkeznek a száguldó Maljutkához. A kábel egy dobra van föltekerve, s arról fut le a szárnyalás során, akár a spulniról a cérna.
Mivel zavarni nem igen lehet, az egyetlen menekülési út a mozgási irány gyakori változtatgatása – már ha a megcélzott járműben bárki is észre veszi a közelgő veszedelmet.
A fenti módszer az orosz-ukrán háború kitörése után új köntösben bukkant föl a színen – jelesül az úgynevezett fiber optic drone, azaz optikai vezérlésű drónok képében. Utóbbi terén kétségtelenül az oroszok a nagymesterek, ami nem is oly nagy csoda, hiszen a Maljutka és utódai révén igen gazdag tapasztalatokra tettek szert e téren.
Közbevetve le kell írni, az ukránoknak is akad efféle fegyvere, de közel sem olyan mennyiségben és minőségben, mint azt a katonák elvárnák.
Az orosz „sorból” kiemelkedik a „Kvazimachta” nevű termék, amely egy, a földhöz csatlakoztatott optikai szálat használ működése során. Kissé pongyolán fogalmazva olyan ez, mint egy motorral ellátott apró papírsárkány, amire még érzékelőket és kamerákat is szerelt az ember. Az eltérés pusztán az, hogy a modernizált változatban nem cukorspárga, hanem optikai vezetékkel kötődünk a kezelőhöz – s így nem csak a zavarásnak adtak egy elegáns és méretes tockost, hanem a nagy sebességű adatátvitel kérdését is kipipálták az oroszok.
A gépezet hetven-száz méter magasra képes fölemelkedni, s nem csak nappal, hanem (mintegy) természetesen éjjel is alkalmas az ellenség mozgásának leleplezésére. Repideje – ha a hírek igazak – megközelíti a száz órát.
Moszkva csapatai ezen túl még számos hasonló eszközzel bírnak, s azokat előszeretettel alkalmazzák is. Az optikai drónok egyetlen korlátja, hogy hatótávolságuk nem haladja meg az öt-nyolc kilométert. Előállításuk olcsó, gyártásuk tömeges, így várható, hogy a korábbinál is nagyobb számban tűnnek majd föl – nem csak az ukrán, hanem a moszkvai fegyverüzleti tárgyalások nyomán a világ bármely konfliktuszónájában.
