LMA
2025. augusztus 11. hétfő. 14:50
Most, hogy immár (talán) beüthet – ha nem is a béke, de legalább – a fegyverszünet a határba, érdemes egy pillantást vetni azokra az Ukrajnában használt fegyverekre, melyeket a Magyar Honvédség is rendszeresített. Ezek közül talán az egyik legrobusztusabb és leglátványosabb a PZH-2000 önjáró löveg, melyből mindjárt huszonnégy darabot is beszereztünk. A vasak Tatára kerültek, ki is próbálták már őket, s a közítélet szerint eléggé jól használható berendezéseknek bizonyulnak.
Persze a helyzet értékeléséhez rögvest hozzá kell tenni, mi ugye békelőtereken durrogtat(t)unk velük míg a határ túlfelén erősen más a fölállás.
Mivel a „Hírlap” nem a világ legismertebb katonai szakportálja, azaz a Jane’s Defence Weekly talán elegendő lesz egyetlen szegmenst kiemelni. S ez értelemszerűen maga a löveg és annak lőszere, mely – teljes joggal – hozza rá a frászt az ellenségre, azaz az orosz bakákra. Igencsak pontos – bár hozzá illik tenni, a nagy találati valószínűségnek akad pár kőkemény föltétele. Utóbbiak egyike a cső kopottságának foka – ami praktikusan annyit tesz, hogy az mentül frissebb és üdébb, annál szabatosabban eregeti a „malacokat” – ám ahogy erodálódik belül az anyag, úgy lesz (slendriánul mondva) egyre megengedőbb a célok tekintetében.
Ebből soha nincsen elég…
Fotó: AFP/dpa Picture-Alliance/DPA/Philipp Schulze
Minderre egy civil vagy foteltábornok esetleg könnyen azt feleli, egy-két méter ide vagy oda nem számol – csakhogy ez nem egészen így képződik le a valóságban. Pláne, hogy itt az eltalálandó tárgyak gyakorta húsz-negyven kilométerre esnek, és még pluszban a szél is fúj.
Sokak szerint egy-egy PZH-val három-négyszáz lövést lehet leadni, s már cserélni kell a csövet. Persze ez sületlenség, mert ennek a többszöröse a határ, ám az ukránok olykor tíz- sőt húszezret is elengednek vele. Ez viszont már messze túllépi a józan keretet, Így nem csoda, ha olykor egy egész üteg sem képes eltrafálni valamit a túloldalon. A sok mellélövés pedig kevéssé nézhető el egy olyan helyzetben, ahol a lőszer eleve csak korlátozottan áll rendelkezésre.
Valahol a fronton…
Fotó: AFP/Anatolii Stepanov
A fogyasztás kapcsán amúgy érdemes visszautalni egy korábbi hírre: e szerint az oroszok 2023 nyarán pár óra alatt néhány négyzetkilométer ukrán front elpusztítására több tüzérségi lőszert égettek el, mint amennyi az Egyesült Királyság haderejének összességében (!) be volt raktározva.
S ehhez hozzátehetjük, az EU nem hogy a korábban megígért hárommillió darabot, de annak a felét sem tudta odaadni Kijevnek – két esztendő alatt.
A csövet tehát cserélni kell, de ez nem egyszerű feladat. Ezt korábban vagy Németországban, vagy a Baltikumban tudták megtenni, s bár ma a lengyeleknél is akad efféle lehetőség, ettől még a szűk keresztmetszet adott maradt. Azaz a német anyacég ebből sem képes elegendőt készíteni, pláne annak fényében, hogy az egyéb fegyvermegrendelések is fölfutottak.
Az pedig csak amolyan penészes konyakmeggy a megromlott tortán, hogy az adományozók maguk sem igazán dúskálnak a pótalkatrészekben, így azokból eleve keveset deponáltak az ukránoknak. (S őszintén mondva a pótlást sem kapkodják el – lásd a szótárban a „könnyed német bürokrácia” kifejezést…) Így pedig a fronton az érintettek jobb híján elkezdték kannibalizálni a „kishibás” PZH-kat, ami újfent tovább apasztja a bevethető önjárók mennyiségét.
Amit pedig kényszerűen el kell hagyni, azt vagy szándékosan pecsenyére sütik, esetleg ha van idő, fölrobbantják az ukránok. Viszont az oroszoknak meg így is jó – ha másra nem, hát mint zsákmányt mutogatni…
