Annyi bizonyos, hogy Ukrajna és személy szerint Zelenszkij lesz a vesztese a jövő hét pénteken, augusztus 15-én tartandó amerikai-orosz csúcstalálkozónak. Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök Alaszkában fog tárgyalni egymással
Kezdjük talán a helyszín kiválasztásával. Alaszka az USA legészakibb tagállama, az „anyaországtól” Kanada választja el, közel van Oroszországhoz. Valószínűleg ez egy kompromisszumos megállapodás volt, mert így nem kell egy harmadik országot nagy hirtelen bevonni a csúcstalálkozó megrendezésében.
Ugyanakkor Putyinnak sem jelent presztízsveszteséget, mert a hivatalos megbeszélésnek munkajelleget ad, bizonyára a szokásos protokollt is megkurtítják.
Bár amerikai földön fog mindez történni, mégsem lesz a közvéleménynek az az érzése, hogy az orosz elnök a Fehér Házban járul Trump színe elé.
A tervezett megállapodásról hivatalosan még nem adtak ki részleteket, az eddigi nyilatkozatokból és a körülményekből máris le lehet vonni azt a következtetést, hogy a két szupernagyhatalom Ukrajnára akar majd kényszeríteni egy olyan megállapodást, amelyről már most előre lehet tudni, hogy Kijev részről heves ellenállásba fog ütközni.
Az amerikai elnök már korábban is pedzegette, hogy „bizonyos” területcserékről lehet majd szó, de konkrétumokat nem mondott. A körülményekből ítélve Washington engedni fog azoknak az orosz követeléseknek, amelyek szerint nemzetközileg ismerjék el Donbasz egész területének Oroszországhoz való csatolását.
Itt négy megyéről beszélünk, amelyeket Moszkva a harcok alatt részben már elfoglalt, később pedig magához csatolt.
Ebben a „egész” kifejezésnek van jelentősége, mert a terület nyugati része még mindig ukrán kézben van, tehát Putyin az orosz államhatárokat a helyi közigazgatási vonalig akarja kitolni. Az orosz elnök elvárásai közé lehet sorolni, hogy a 2014-ben elfoglalt Krímnek – a félszigetet is már Oroszországhoz csatolták – is adjanak nemzetközileg elismert státuszt, tehát az ukránok nyugodjanak bele a terület elvesztésébe.
De mit kapna Ukrajna, ha már Trump előzőleg területcserét emlegetett. Logikai módon kiszámítható, hogy a valószínűleg Ukrajna dél-keleti és dél-nyugati régiói kerülhetnek „terítékre”, amelyeket az oroszok korábban már elfoglalta. Vagyis Ukrajna visszakapná azt, ami egyébként is az övé volt.
Bonyolítja a helyzetet, hogy mindkét régióban 20 százaléknyi orosz lakosság él, és ez komoly ütőkártya lehet Putyin kezében. Emlékezzünk vissza, a donbaszi harcok is akkor kezdődtek, amikor az ott élő 40 százaléknyi orosz lakosság szembeszállt az erőszakos ukránosítással.
Kérdés azonban, hogy Putyin belemegy-e az ilyen területcserébe? Az orosz elnök nem egyszerűen győzni akar, hanem nagy győzelmet szeretne.
Ennek elsősorban nem is annyira presztízs okai vannak, mint inkább a most folyó geostratégiai átrendeződésben való „kényelmesebb” pozíció megszerzése.
Nyitva van ugyanis még az a kérdés is, hogy mi lesz Ukrajnának a sorsa egy esetleges tűzszünet után. Zelenszkij mindenáron bele akarja rángatni Ukrajnát a NATO-ba és az EU-ba. Moszkva álláspontja ugyanakkor világos: szó sem lehet arról, hogy a NATO határai ebben a régióban is elérjék az orosz területeket. Hiszen a kelet-európai rendszerváltozások után ez már a balti államoknál megtörtént.
Ami Ukrajna gyors EU csatlakozását érinti, Zelenszkijnek ez is egy geostratégiai győzelme lenne, arról már nem is beszélve, hogy mint uniós tagállam sokkal több pénzt remélhetne, persze a régebben csatlakozott államok kárára.
Az egyéb előnyökről már nem is beszélve.
Ha a fent vázolt tűzszünet megköttetik a két nagyhatalom között, akkor, mindentől függetlenül, alaposan el kell gondolkoznunk rajta. Az európai történelemben már volt rá példa, nem is egy, hogy a nagyhatalmak kisebb államok feje fölött döntöttek. Most is ez történt, de miért?
Azért, mert Ukrajna már rég nem független, ott állnak mögötte az európai nagyhatalmak, illetve azok a globális érdekcsoportok, amelyeknek „jól” felfogott gazdasági érdekei vannak. Ez utóbbi realizálásához pedig folytatni kell a háborút. Tehát ezek a körülmények arra mutatnak rá, hogy a leendő tűzszünet következményei nem csak Ukrajnát érinti.
Ez viszont kiváltotta a két szuperhatalom közvetlen tárgyalását, mert ilyen körülmények között különben aligha lehetne belátható időn belül fegyvernyugvást elérni.
