2025. augusztus 4. hétfő. 6:8
Donald Trump saját pályán két golfütés között szakított időt arra, hogy egyúttal, (mondhatni „egycsapásra”) ki üsse Európát is. A golfban ezt úgy hívják, hogy hole in one, vagyis amikor egyetlen ütéssel kerül a lyukba a labda, ami rendkívüli bravúrnak számít. Európa rövid időre a Trump golfrezidenciára rendelt kollaboráns uralmi reprezentánsai megilletődötten rebegtek hálát, hogy talán egy kicsit kevésbé fogja kifosztani őket az amerikai birodalom, mint amivel eredetileg megfenyegette.
Igazából már a pekingi buszoztatás is megmutatta az EU világhatalmi pozíciójának valóságos státusát. Az, hogy Putyinnak luxus limuzin, és Orbán Viktornak is alig szerényebb annál, de még Robert Ficoért is komoly autók és fogadó személyek mentek ki a repülőgéphez, addig az EU-s vezérkart a kínai külügy protokollfőnöke kísérte a menetrend szerinti reptéri buszhoz. Mindez igazolni látszik feltételezésünket miszerint az Európai Unió, és ezzel valójában maga Európa, már legfeljebb csak, mint kifosztható erőforrásmező tételeződik a leendő Háromtest Birodalom mindhárom teste számára. Peking ezzel a reptéri buszváróval már jelezte, hogy milyen sorsot szán jobb napokat is látott kontinensünknek, most pedig az amerikai birodalmi vezető „fogadta” európai vazallusait skóciai birtokán hasonló leereszkedéssel. Hogy Oroszország miként fog bánni majd Európával, ha stabilizálódik a most még kicsit instabil Háromtest Birodalom, azt még nem tudhatjuk, de hogy az orosz „bánásmód” sem lesz sokkal kedvezőbb a másik kettőnél, az módfelett valószínűnek látszik.
Donald Trump látható élvezettel szinte „szótagolva” olvasta fel az „ítéletet”, miszerint Európa most éppen végtelenül kegyes állapotában találta, mert 30%-os vám helyett „csak” 15%-os vámot vet ki az európai árukra, természetesen úgy, hogy az amerikai áruk vámmentesen juthatnak be az Unió piacaira. Az Európai Unió 750 milliárd dollárért vásárol amerikai fosszilis energiahordozókat (a sötétzöld pártok legnagyobb örömére) fajlagosan a valaha létezett orosz reláció árainak többszöröséért. Önmaga technológiafejlesztése helyett 600 milliárd dollárnyi összegben irányít beruházásokat az Amerikai Egyesült Államokba. És végül nagyjából ugyanilyen nagyságrendben (az összeg értelemszerűen bizalmas természetű) vásárol majd Európa amerikai fegyvereket, főként azért, hogy előzékenyen tovább folytassa az amerikai birodalom Oroszország elleni háborúját egy Ukrajna fantázianevű országot katonai platformként használva. Mindez nagyjából azt a hatalomgazdasági függési rendszert rögzíti, amit az Európát uraló Brit Birodalom tartott fenn az amerikai gyarmatain és ami aztán a 250 évvel ezelőtti lázadás hivatkozási alapja volt. Hogy aztán a francia gazdáktól, a német autógyártókon át a most majd ennek nyomán minden eddiginél brutálisabb kifosztásra ítélt köztes európai „bennszülöttek” képesek lesznek-e (tudják, merik, teszik?!) hasonló léptékű lázadásra a birodalmi hatalomgazdaság ellen, azt még nem tudhatjuk, De hogy Le Pen, Weidel és Melloni asszony számára most Orbán Viktor jelenti a legfőbb igazodási pontot az igen valószínűnek látszik.
Több, mint fél év kormányzás után kirajzolódni látszanak a széthulló nemzetállam Amerika, az önmagával harcoló szintén széthullóban lévő amerikai világbirodalom fő törésvonalai. És e két hatalmi szint mögött felsejlenek a birodalom kiválasztó főhatalom stratégiai dilemmái is, legfőképpen a Háromtest Birodalom (USA, Kína, Oroszország) stabilizálódását illetően. Ami most elkezdődött, az valójában nem más, mint az amerikai birodalom kezelhetetlenné váló adósságtömegének az Európára való ráterhelése, valamiféle adósság transzponálás, hisz Európa, legfőképpen Németország csak minden eddiginél súlyosabb eladósodással lesz képes ezt az amerikai birodalmi diktátumot teljesíteni. Átveszi az amerikai birodalom adósságát, és felgyorsítva saját eladósodását folytatja annak háborúját Oroszország ellen. Mindez persze jelentős terheket vesz le az amerikai birodalomról, így növeli annak alkuerejét a másik két „háromtest partnerével” Oroszországgal és Kínával szemben.
Fontos szimbolikus elem az is, hogy a golfpálya diktátum Európára vonatkozó fejezete mellett Oroszország és Izrael számára is volt üzenet. Oroszország számára az, az üzenet, hogy Európa feletti korlátlan diktatúrájának ily módon való létrehozása nyomán, vagyis, hogy Európa még fizet is azért („úgy anyagilag, mint erkölcsileg”), hogy folytathassa az amerikai birodalom háborúját Oroszország ellen, legalább is átmenetileg „diktáló” pozícióba juttatta az amerikai birodalmat a „háromtesten” belüli erőviszonyokat illetően. S valóban érzékelhető némi „elcsendesülés” Kína és főként Oroszország részéről, ami persze lehet pusztán erőgyűjtés is a visszavágáshoz. Az Oroszországnak adott ultimátum sorsa nyilván kiszámíthatatlan, mint ahogy az is, hogy ez miként érintené Kína és az amerikai birodalom közötti már stabilizálódni látszó hatalomgazdasági konfliktus-nyalábot. Még bizonytalanabb a sorsa annak az „üzenetnek”, amit fényes skóciai győzelmén felbátorodva Izraelnek küldött Donald Trump, és ami szokatlanul nyers és barátságtalan volt. Itt feltehetőleg nem egyszerűen az amerikai birodalom, hanem egyenesen a birodalom kiválasztó főhatalom „szóvívőjeként” arra figyelmeztette a zsidóság nemzetállamát, hogy a harmadik világháború e legkényesebb közel keleti frontján jelentős „strukturális” változtatásokra készül a globális főhatalom. Hogy aztán az „egyből a lyukba” művelet itt is hatásos lesz-e, azt egyelőre nem tudjuk.
